Az "Útkeresők": Az ugrózónák kijelölésére ledobott önkéntesek története
A Pathfinder (Nyomkereső) alakulatok története a II. világháborúig nyúlik vissza, amikor az 509. Ejtőernyős Gyalogos Zászlóalj (PIB) kötelékében felállítottak egy Felderítő Csoportot, Fred E. Perry főhadnagy parancsnoksága alatt. Ennek a csoportnak az volt a feladata, hogy a zászlóalj többi része előtt földet érve kijelölje a biztonságos ugrási övezeteket. A csoport kiképzésében sokat segítettek a brit légideszantosok korábbi tapasztalatai, ám még így is adódtak nehézségek.
Később a Felderítő Csoportot kibővítették, és átnevezték Felderítő Szakasszá. Ennek a szakasznak továbbra is Perry főhadnagy volt a parancsnoka. Az alakulat 11 önkéntesből állt, akiknek Perry visszaemlékezései szerint ?csak egy angol rádiójuk, és néhány haditengerészeti fényszórójuk volt?. Ezekkel, az eszközökkel kellett az új kísérleti alakulatnak a többieket a cél fölé vezetnie.
Mikor a 82. légiszállítású hadosztályt a tengerentúlra vezényelték, az 509. PIB-et beolvasztották annak kötelékébe, ám a "Teljesen Amerikai" hadosztály parancsnokai hallani sem akartak a Felderítő Szakaszhoz hasonló alakulatok felállításáról. Ezzel Charlie Doyle, egykori Nyomkereső szavaival élve, "A fejesek a nehezebbik utat választották".
1943. Június 9-én este, James Gavin ezredes vezetésével két ejtőernyős ezred szállt le a szicíliai Ponte Olivo repülőtér közelében, majd heves tűzharc után elfoglalta azt. Ez volt a Husky-hadművelet. A két ezredet, szállító repülőkötelékeket nagyon szétszórta az ellenség légvédelmi tüze, és ezért több katona is elszakadt alakulatától. Bár sikerrel járt, a szicíliai ugrást nem tekinthetjük tökéletesen végrehajtott ejtőernyős műveletnek, hiszen a szállítógépek vezetői az erős légelhárító tűz, és a tájékozódási pontok hiánya miatt, a tervezett ledobási övezetektől távolabb adtak jelt az ugrásra.
(A június 6-i partraszállás után készülhetett kép egy útkereső alakulatról)
A Husky-hadművelet tanulságait levonta a 82. légiszállítású hadosztály vezérkara is, és végre nagyobb figyelmet fordítottak az 509. PIB katonáinak kísérlete felé.
A következő harci ugrásra 1943. Szeptember 13-án került sor, Salernonál. Itt a gyalogság előőrsei gyújtottak meg olajoshordókat, hogy a gépek megtalálják a ledobási övezeteket. Így 1300 ejtőernyőst dobhattak le szinte sebészi pontossággal, akik hamarosan biztosították a salernói hídfőt.
Ezután az Ejtőernyős Parancsnokság, utasítást adott az első hivatalos Nyomkereső alakulatok felállítására. Egy ilyen alakulatba 8-12 különlegesen képzett Pathfinder, és 6 úgynevezett "testőr" tartozott, akik vigyáztak a Pathfinderek testi épségére. Ezeket, az önkénteseket fél órával a főerő érkezése előtt dobták le. Ez alatt az idő alatt a csapatok meggyőződtek arról, hogy a leugrási övezet ejtőernyős ugrásra alkalmas, és felállították a különleges Eureka irányjeladóikat. Ezek a készülékek jeleket bocsátottak ki, amelyeket a repülőkötelékek vezérgépein lévő Rebecca vevők érzékeltek. Ezzel a módszerrel éjszakai bevetésen is viszonylag pontosan lehetett irányítani az ejtőernyős kötelékek ledobását. Nappali bevetések során a Nyomkeresők színes füstbombákkal jelölték meg a ledobási övezeteket.
A Nyomkeresők első éles bevetése 1944. Június 6-án, a D-nap hajnalán vette kezdetét, amikor 200 különlegesen képzett katonát dobtak le a megszállt Franciaországban, hogy biztonságosan célba juttassák a két amerikai (82. és 101. légiszállítású hadosztályok) és a brit 6. légideszant hadosztály katonáit. Az erős légelhárító tűzben a Nyomkeresők nagy része a tervezett ledobási övezettől kilométerekre ért földet, ezért nem tudták kijelölni a leugrási övezeteket. Az éjszaka nagy részét a többi hadosztály katonáihoz hasonlóan csatározásokkal töltötték, és próbálták megtalálni az alakulataikat. A D-nap előestéjén bevetett Nyomkeresők küldetése teljes kudarccal zárult, ám ez nem tántorította el az Ejtőernyős Parancsnokságot attól, hogy a Nyomkeresőket a következő hadműveletben, a hírhedt Market-Garden kódnevű akcióban is bevessék.
Itt a Pathfinder alakulatok nappal ugrottak, és teljes sikert értek el. Minden alakulat a számára kijelölt ledobási övezetbe érkezett.
A 21. századi hadviselésben, amikor a gyors reagáláson ártatlan életek múlhatnak, a Pathfinder alakulatok reneszánszukat élik. Eredeti ugrózóna-kijelölési feladatuk mellett, ma már képesek felderítésre, túszmentésre, gyors csapásmérésre is. Ők az amerikai hadsereg könnyűgyalogságának legjobbjai.
Az amerikai Pathfinderek mintájára a következő országok hadseregei hoztak létre gyorsreagálású könnyűgyalogos egységeket:
-Kanada (Kanadai Különleges Erők 2-es különítménye)
-Egyesül Királyság (16. Légi Rohamezred, Nyomkereső szakasz)