OSS
Amerikai hírszerzési alakulat
Az 1940. júniusában létrehozott különleges egységek feladata volt a német csapatok ellátásának és kommunikációjának szabotálása Franciaországban, Skandináviában, majd később Észak-Afrikában.Alig pár nappal a megalázó dunkerkque-i evakuáció után Churchill parancsára megalakultak az első gyorsreagálású commando egységek. A Dudley Clark alezredes vezette egységek az első körben csak a szárazföldi erőktől fogadtak jelentkezőket, 1942-re azonban már a tengerészet és a légierő katonái valamint a rendőrök is próbára tehették magukat a különleges erők kiképzésén. A commando kifejezést is Clark ajánlotta Churchillnek, akinek rögtön megtetszett az ötlet, bár sok magas rangú katona inkább 'Special Service'-nek (speciális szolgálat) hívta ezeket a csapatokat (így alakult ki az SAS elnevezés, azaz a Special Air Service a No.2 Commando ejtőernyőseiből és a Special Boat Service 8-as és a 6-os Commandóból).A háború során többször is átszervezték a különleges egységeket. 1941-től az ezredtörzsön kívül 6 Troop, alkotott egy egységet. Minden Troop 65 emberből állt, amit egyenként három-három tiszt vezetett. Összesen több mint harminc commandót alakítottak az angolok a háború 6 éve alatt.
Az angol különleges egységek bevetései a Második Világháború alatt
A commandók első bevetésre 1940. június 23-án került sor Franciaországban. A felderítő küldetésre beosztott 120 katona a No.11 Commando egységbe tartozott. A Ronnie Tod őrnagy vezette egység ugyan nem ért el átütő sikereket (mindössze két németet tudtak megölni, a megfigyelőként a csapattal tartó Dudley Clark volt a bevetés egyetlen sérültje - a fülét súrolta egy golyó), mégis bebizonyította, hogy a különleges egységeknek igenis helye van a tankok és a tüzérség uralta harcmezőn is.
Több sikertelen és lefújt küldetés után 1941. március 3-án, Norvégiában végre átütő siker koronázta az angol különleges egységek erőfeszítéseit. A No.3 és No.4 Commando a Lofoten szigetet támadta meg, ahol több üzemanyagraktárt és halolaj gyárat, valamint 11 hajót megsemmisítettek. Foglyul ejtettek 216 németet és rábeszéltek 315 norvég önkéntest, hogy csatlakozzanak hozzájuk.
Később Észak-Afrikában, Krétán és Cipruson a speciális egységek több sikeres bevetést is teljesítettek. Az egyik legérdekesebb volt, a sajnos sikertelenül végződött támadás Rommel főhadiszállása ellen. Afrika után újra Norvégia, majd Franciaország és Olaszország következett, ahol a commando egységek végig részt vettek a szövetséges előrenyomulásban.
A commandók sikere annyira felbőszítette Hitlert, hogy mit sem törődve a Genovai konvenciókkal, még 1942-ben meghozta a hírhedt Kommandobefehl-t (Commando Prancsot), amiben kikötötte, hogy minden szövetséges katonát, aki különleges feladatban vesz részt, meg kell ölni, hiába, hogy egyenruha van rajta, sebesült, vagy esetleg megadta magát. Hiába volt azonban ez a barbár és ostoba utasítás, a háború kimenetelén már nem tudott változtatni.
Az OSS
Természetesen az amerikaiaknak is megvolt a saját különleges egységük. Amíg az angolok némileg külön kezelték a commadós egységeket a hírszerzéstől, az amerikaiak létrehoztak egy speciálisan kémkedéssel, hírszerzéssel és kémelhárítással foglalkozó irodát, Office of Strategic Services néven. Az OSS kötelékébe tartozott minden Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában állomásozó hírszerzéssel és különleges feladattal megbízott katona és civil. A háború végén az OSS-t feloszlatták, de hamarosan Central Intelligence Agency (CIA) néven újraszervezték.
|