A Market Garden hadművelet

1944. június 6.: D-nap. A normandiai partraszállással a Szövetségesek megnyitották a 2. frontot, ezzel nyugati irányból is támadták a Harmadik Birodalmat. A sztálingrádi fordulat óta egyre jobban szorították vissza az agresszorokat, egyre kisebb területet taposott német csizma. A Szövetséges erők az amerikai Dwight David Eisenhower és George Smith Patton, valamint a brit Bernard Montgomery tábornagy vezetésével nyár végére felszabadították Franciaország nagy részét. Az előrenyomulás igen határozott és gyors volt, de Patton és Montgomery rivalizálása gondokat okozott, hiszen két különböző irányban haladó hadsereget kellett ellátni utánpótlással. A szerencse eddig Pattonnak kedvezett, Olaszországban is ő ért el nagyobb sikereket.

Hitler, érezve a közelgő veszélyt, a Wehrmacht hadtesteket a Siegfried-vonal mögé vonta, ezzel próbálta megállítani az amerikai előrenyomulást. Más néven a Nyugati falnak nevezett erődítményrendszerek a Ruhr-vidéktől a svájci határig tartottak. Itt a legjobb és legképzettebb katonák szerveződtek hadrendbe, és várták az offenzívát. Itt egyetlen egy szerencséje volt a náci vezetésnek, hogy a Szövetségesek nyáron Franciaország biztosításával foglakoztak, az utánpótlásokat szervezték, így több fiatal német katonát tudtak csatarendbe állítani.

Bernard Montgomery a Siegfried-vonal megkerülésére és Hollandia felszabadítására kidolgozta a Market Garden hadműveletet. Ez Monty személyes terve volt, így akarta bizonyítani, hogy ő képes befejezni a háborút még 1945 előtt. Lényegében a terv hasonlított a németek Sarlóvágás-hadműveletére, ahol a Maginot-vonalat kerülték meg észak felől. Monty a Nyugati falat Hollandia felől megkerülve akart Németország földjére lépni, elfoglalni az ipari központot, a Ruhr-vidéket. Az egyesített Nyugati Erők főparancsnoka Eisenhower tábornok a britek mellé állt, engedély adott a Market Garden hadműveletre. Browning altábornaggyal hét nap alatt elvégezték az előkészületeket, és ezzel kezdetét vette a 2. Világháború legnagyobb desszantos hadművelete. Ennek értelmében 35.000 brit, amerikai és lengyel ejtőernyőst dobtak az ellenséges vonalak mögé. Feladatuk a hollandiai hidak elfoglalása lett volna, hogy ezzel blokkolják egész Nyugat-Németországot. Ez volt a Market hadművelet.

1944. szeptember 17-én Anglia területét több száz szállító- és vitorlázó repülőgép hagyta el, fedélzetükön az amerikai 82-es légideszant-hadosztály James Gavin dandártábornok, és a 101-esek Maxwell Taylor vezérőrnagy vezetésével. Az amerikaiaknak az Eindhoven-i, a Son-i, a Grave-i és a Nijmegen-i hidak elfoglalását tűzték ki célul. A brit Vörös Ördögöknek, Roy Urquhart tábornokkal az élen, az Arnhem-i híd elfoglalása volt a feladat. A sors iróniája, hogy egy brit tábornok ötlete volt ez a hadművelet, és mégis a britek kapták a legnehezebb feladatot. Az amerikaiak leszállóövezete kedvező volt mind az ejtőernyősöknek, mind a vitorlázógépeknek. Urquhart vezérőrnagy emberei azonban 10 km-rel a hídtól értek földet. A német légvédelemtől túlságosan tartottak, de az ott állomásozó német csapatokat nem becsülték nagy létszámúra.

Ezzel egy időben megindult a Garden hadművelet, azaz dél felöl Belgiumon át nyomult Arnhem felé Brian Horrocks altábornagy XXX. páncélos hadteste. Közel 100 km-es utat kellett megtenni a több száz járműnek, alig 3 nap alatt. Az előrejutást azonban gátolta a német ütegek folyamatos munkája. A Szövetségesek szárazföldi előrejutásánál óriási fennakadásokat okoztak, és jelentős volt az anyagi illetve az emberi veszteség is. Ezt az útvonalat a "Pokol országútjának" emlegették. A hadtest élén Vandeleur alezredes ír páncélos dandárja haladt, akik alig néhány kilométer megtétele után komoly akadályba ütköztek, ugyanis német utászok felrobbantották a Son-folyó hídját, ezzel közel másfél napos késést eredményeztek. Miután felépítették a Bailey-hidat, folytatta az előrejutást a XXX. Hadtest. Elérték Eindhovenen keresztül Nijmegen városát, ahol egyesült a két hadművelet, és folytatódott tovább a Market Garden.

Az amerikai deszantosok sikeresen elfoglalták Grave és Nijmegen város hídjait, igaz utóbbinál a vakszerencse is közrejátszott. A Vörös Ördögök viszont ellenállásba ütköztek Arnhemben, hiszen Bittrich SS páncélosaival kerültek szembe. Gerd von Rundstedt német tábornagy lett szeptembertől ismét a német nyugati erők parancsnoka. Ő és Walther Model altábornagy teljesen véletlenül vonta vissza Bittrich páncélos csapatát Arnhem városába. A Szövetséges parancsnokok ennek nem voltak tudatában, és a könnyűfegyverzetű ejtőernyősök tehetetlenek voltak a tankokkal szemben. A másik probléma a kommunikáció hiánya volt. A Hollandiába ledobott katonák nem tudtak üzenni Angliának, nem tudták őket tájékoztatni az eseményekről. Az utánpótlás is gyakran német kézre került, így a brit katonák négy nap múlva már a végkimerülés szélén álltak. A híd északi részét elfoglalta, és hét napig tartotta John Frost alezredes csapata. Ez mindössze egyetlen szakasz volt, így utánpótlás nélkül reménytelen lett a helyzetük. Urquhart és a hadosztály többi katonája nem tudott segítséget nyújtani Frost alezredesnek, ugyanis 5 nap elteltével a németek teljesen bekerítették a hidat. A könnyű felszerelésű ejtőernyősök nehezen tudtak védekezni a tankok ellen, viszont a közelharcokban sikerült felülkerekedniük.

Staniszlav Sosabowski tábornok lengyel katonái a rossz időjárás és a rossz angol szervezés miatt csak hat nap múlva érkeztek meg. Az utolsó reménysugár volt a Független Lengyel Ejtőernyős dandár a hídnál bekerített katonáknak, de a folyón való átkelésük meghiúsult, nem tudták bevenni a déli hídfőállást. Sosabowski végső elkeseredésében csónakokkal próbált átjutni bajtársaikhoz, de a németek megállították őket. A XXX. Hadtest sem érkeztek meg időben, 6 nap múlva érték el Arnhem városának határát. De a továbbhaladás lehetetlen volt, hiszen a német katonák hihetetlenül szívós ellenállást tanúsítottak. Horrocks páncélosainak előrehaladása is lassúnak bizonyult, hiszen a német tüzérség feltartóztatta őket. Azonban a városban közel kétezer brit katona került kelepcébe.

A véres harcok Arnhem városát szinte teljesen elpusztították. Urquhart emberei kilenc napig tartották magukat. Szeptember 24-én visszavonulási parancsot kaptak, segítségükre Gavin tábornok kidolgozta a Berlin-hadműveletet, a Szövetséges katonák Arnhemből való kivonására. Ez az akció nagyobb sikerrel járt, mint a Market Garden. Mintegy kétezer katonát sikerült kimenekíteni, de majd nyolcezer brit vesztette életét egy hét leforgása alatt. 1944. szeptember 25-én véget ért a hadművelet.

Tehát az offenzíva sikertelennek bizonyult, a német csapatok utolsó sikerüket érték el Hollandiában. Az ejtőernyősök visszatértek Angliába, Urquhart nemzeti hős lett. Montgomery 90%-osnak értékelte az akciót, de lelke mélyén érezte, hogy ez egy töretlen és sikeres karrier egyetlen kudarca volt. A háborút nem sikerült az év végéig befejezni, a harcok átnyúltak az 1945-ös évre is.

Végül a Market Garden nem ért el semmilyen eredményt. A sorozatos kudarcok, a kapcsolattartás, az utánpótlás hiánya, a XXX. Hadtest lassú előrenyomulása a "Pokol országútján" mind közrejátszott abban, hogy 15 ezer katona sosem láthatta többet a hazáját. De emlékezetes hadművelet maradt, az Arnhem-i eseményekben a híd túl messzinek bizonyult.