"Fall Barbarossa"

A német Wehrmachtnak fel kell készülnie rá, hogy még az Anglia elleni háború befejezése előtt gyors hadjáratban leverje Szovjet-Oroszországot (Fall-Barbarossa).

A hadseregnek erre a célra minden rendelkezésre álló alakulatát be kell majd vetnie, azzal a megkötéssel, hogy a megszállt területeket biztosítani kell a meglepetésekkel szemben.

A légierőnek a keleti hadjárat alatt akkora erőt kell a hadsereg támogatásásra bevetnie, hogy a földi hadműveletek gyors lefolyására lehessen számítani, és hogy a keleti német térséget az ellenséges légitámadások a lehető legkevésbé károsíthassák. E keleti súlypontképzésnek az a követelmény szab határt, hogy az ellenőrzésünk alatt álló teljes harci és felkészülési térséget az ellenséges légitámadásokkal szemben megfelelő védelemben kell részesíteni, miközben az Anglia ellen, különösen annak utánpótlási vonalai ellen intézett támadásokat sem szabad szüneteltetni.

A haditengerészet bevetési súlypontja a keleti hadjárat alatt is egyértelműen Anglia.

A Szovjet-Oroszország elleni felvonulásra a hadművelet tervbe vett megkezdése előtt nyolc héttel adok parancsot.

Az ennél hosszabb időt igénylő előkészületeket - amennyiben még nem folynak - haladéktalanul meg kell indítani, és 1941. V. 15-ig be kell fejezni.

Döntő fontosságú azonban, hogy a támadó cél rejtve maradjon.

A főparancsnokságok a következő elvekre építsék az előkészületeket:

I. Általános cél

Az orosz hadsereg Nyugat-Oroszországban állomásozó tömegét merész hadmozdulatokkal, mélyen behatoló páncélos ékekkel meg kell semmisíteni, harcképes alakulatok visszavonulását a távoli orosz térségbe meg kell akadályozni.

Ezután gyors ütemben előre kell nyomulni addig a vonalig, ahonnét az orosz légierő már nem képes német birodalmi területet támadni. A hadművelet végcélja az ázsiai Oroszország elzárása, nagyjából a Volga-Arhangelszk vonalról. Innen a német légierő az orosz kézen maradó utolsó ipari körzetet, az Urál-vidéket szükség esetén megsemmisítheti.

E hadműveletek során az orosz balti-tengeri flotta gyorsan elveszti támaszpontjait és ezzel harcképességét is.

Az orosz légierő hatékony fellépését már a hadművelet kezdetén nagy erejű csapásokkal kell megakadályozni.

II. Valószínű szövetségesek és feladataik

1. Hadműveletünk szárnyain a Szovjet-Oroszország elleni háborúban Románia és Finnország tevékeny részvételére számíthatunk. Hogy e két ország fegyveres erői beavatkozásuk során milyen módon kerüljenek német parancsnokság alá, azt a hadsereg főparancsnoksága kellő időben tisztázza, és ebben megállapodik velük.

2. Románia feladata az lesz, hogy a német déli szárny támadását, legalábbis kezdetben, válogatott erőkkel támogassa, az ellenfelet ott, ahol német erőket nem vetnek be, lekösse, és egyébként a hátsó harcterületen kisegítő tevékenységet végezzen.

3. Finnország feladata fedezni a Norvégiából átirányított (a XXI. csoport részeiből alakuló) német "Észak" hadseregcsoport felvonulását, és vele együtt részt venni a hadműveletekben. Ezenfelül Finnország dolga lesz Hangö megsemmisítése.

4. Számítani lehet rá, hogy legkésőbb a hadműveletek megkezdése után svéd vasútvonalak és utak állnak rendelkezésre a német északi csoport felvonulásához.

III. A hadműveletek vezetése

a) Hadsereg (az elém terjesztett tervek egyidejű jóváhagyásával):

A Pripjaty-mocsarak által déli és északi részre osztott hadműveleti térségben e területtől északra kell súlypontot képezni. Itt két hadseregcsoportra lesz szükség:

E két hadseregcsoportból a déli - az egész front közepe - kapja azt a feladatot, hogy a Varsó körüli és az attól északabbra fekvő térségből különösen nagy erejű páncélos és gépesített alakulatokkal előretörve megsemmisítse a belorussziai ellenséges erőket. Ezzel meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a gyorscsapatok erős részei észak felé forduljanak és a Kelet-Poroszországból leningrádi általános irányból támadó "Észak" hadseregcsoporttal együttműködve megsemmisítsék a Baltikumban harcoló elleséges erőket. Csakis ennek az elsőrendű feladatnak a teljesítése után, amelyet Leningrád és Kronstadt megszállásának kell követnie, folytatandók a támadó hadműveletek Moszkvának, a legfontosabb közlekedési és hadiipari központnak az elfoglalása céljából.

Kizárólag az orosz ellenállás váratlanul gyors összeomlása indokolhatná mindkét feladat egyidejű végrehajtását.

A XXI. csoport legfontosabb feladata a keleti hadművelet során is Norvégia védelme marad. Az ezen felül rendelkezésre álló erők északon (hegyivadász hadtest), elsősorban a Petsamo-vidék és ércbányái, valamint az északi-jeges-tengeri útvonal biztosítására vetendők be, hogy aztán finn erőkkel együtt előrenyomuljanak a murmanszki vasútvonal felé és elvágják a Murmanszk terület szárazföldi ellátási útjait.

Hogy az ilyen hadművelet jelentősebb német erőkkel (2-3 hadosztály) Rovaniemi körzetéből és tőle délről végrehajtható-e, az attól függ, hogy Svédország kész lesz-e az ilyen felvonuláshoz rendelkezésünkre bocsátani vasútjait.

A finn haderő zöme azt a feladatot kapja, hogy a német északi szárny előnyomulásásval összhangban a Ladoga-tótól nyugatra vagy mindkét oldalán indított támadással minél nagyobb orosz erőket kössön le és elfoglalja Hangőt.

A Pripjaty-mocsaraktól délre bevetett hadseregcsoportnál a súlypont Lublin körzetében kijevi általános iránnyal képezendő, hogy jelentős páncélos erőkkel gyors ütemben az orosz erők mély szárnyába és hátába lehessen előnyomulni, és azokat a Dnyeper vonalában fel lehessen göngyölíteni.

A német-román erőcsoportosításnak a jobbszárnyon az a feladat jut, hogy:

a) védje a román térséget és ezzel az egész hadművelet déli szárnyát,

b) a "Dél" hadseregcsoport északi szárnyának támadása során a szemben álló ellenséges erőket lekösse, és a helyzet kibontakozása során a légierővel együtt üldözve őket, megakadályozza rendezett visszavonulásukat a Dnyeszter mögé.

Mihelyt a Pripjaty-mocsaraktól délre, illetve északra vívott csaták véget értek, az üldözés során az alábbiak a követendő célok:

délen a hadigazdaságilag fontos Donyec medence mielőbbi birtokbavétele,

északon gyors előrenyomulás Moszkváig. A város elfoglalása politikailag és gazdaságilag döntő sikert jelent, amellett kiesik vele a legfontosabb vasúti csomópont.

b) Légierő

Az lesz a feladata, hogy amennyire csak lehet, megbénítsa és kiiktassa az orosz légierőt, továbbá, hogy támogassa a hadsereg műveleteit a súlypontokban, nevezetesen a középső hadseregcsoportnál, valamint a déli hadseregcsoport súlyponti szárnyán. Az orosz vasútvonalakat hadműveleti jelentőségük szerint el kell vágni, illetve a legfontosabb kapcsolódó pontjaikon (folyami átkelőhelyek) ejtőernyős vagy légi szállítású csoportok merész rajtaütéseivel el kell foglalni.

A fő hadművelet alatt a hadiipart nem támadjuk, hogy minden erőt az ellenséges légierő ellen és a hadsereg támogatására lehessen összpontosítani. Ilyen jellegű támadások elsősorban az Urál körzetében csak a mozgó hadműveletek lezáársa után jöhetnek szóba.

c) Haditengerészet

A haditengerészetnek Szovjet-Oroszország ellen az lesz a feladata, hogy a saját partok védelmezése közben meggátolja ellenséges haditengerészeti erők kitörését a Balti-tengerre. Minthogy Leningrád elérésével a balti-tengeri orosz hadiflotta utolsó támaszpontja is elvész, és a flotta helyzete reménytelenné válik, a nagyobb tengeri hadműveleteket egyelőre kerülni kell.

Az orosz flotta kikapcsolása után az a cél, hogy a teljes balti-tengeri forgalmat, valamint a hadsereg északi szárnyának utánpótlását a tengeren át biztosítsuk (aknátlanítás!).

IV.

Mindazok a rendelkezések, amelyeket a főparancsnok urak jelen utasításom alapján kiadnak, kizárólag óvatossági intézkedéseknek tekintendők arra az esetre, ha Oroszország irányunkban tanúsított eddigi magatartását megváltoztatná. Az előkészületek korai szakaszába bevont tisztek számát a lehető legkisebbre kell korlátozni, más közreműködőket pedig csak a lehető legkésőbb és csak az egyes személyek tevékenységéhez szükséges mértékben szabad igénybe venni. Különben - ha kipattannának az előkészületek, amelyek végrehajtásának még ki sincs tűzve az időpontja - a legsúlyosabb politikai és katonai következményekkel kellene számolni.