Technikai adatok:

Történet:

A Kleines Kettenkraftradot (közismertebb nevén egyszerűen csak Kettenkradot) tekinthetjük a második világháború egyik legbizarrabb kialakítású, ugyanakkor az egyik legérdekesebb járművének. Kiváló terepjáró képessége miatt a katonák körében is népszerű volt.
A fejlesztés története egészen az 1930-as évek közepéig-végéig nyúlik vissza, amikor  a Luftwaffe egy levegőben könnyen szállítható, jó terepjáró képességű vontató-szállító járművet próbált találni az új alakulata, az ejtőernyős fegyvernem (Fallschirmjäger) számára. Mivel az ejtőernyős egységek is rendelkeztek bizonyos nehézfegyverekkel, amelyek gyalogos vontatása illetve szállítása nagyon körülményes lett volna, ezért a probléma megoldása egyre égetőbbé vált. Kezdetben oldalkocsis motorkerékpárokkal próbálták megoldani a vontatást, de azok vonóereje és terepjáró képessége jóval elmaradt a kívánalmaktól.
A probléma végleges megoldásának érdekében 1939 végén a Waffenamt pályázatott írt ki egy, a légierő igényit kielégítő könnyű vontatóra. A pályázat nyertese az osztrák NSU lett, amely a birodalom egyik legnagyobb motorkerékpár gyártójának számított. A tervek kidolgozása a kor egyik jeles német feltalálójának, Heinrich Erns Kniepkamp nevéhez fűződik. A jármű prototípusa 1940-ben készült el, míg a sorozatgyártás 1941-ben kezdődött. A jármű (gyári) típus jelzése HK-101, a Wehrmachtnál rendszeresített neve pedig Kleines Kettenkraftrad vagyis "kisméretű lánctalpas motorkerékpár" lett.

Érdekesség:

A gyártás még a háború után is folytatódott. 1945 és 1948 (1948 a gyártás leállításának éve) között mintegy további 550 jármű készült

Képek: